Három éve fedeztem fel a településünk egyik közterén egy picike fügebokrot (Ficus Carica). Magassága nem volt nagyobb százhúsz centiméternél, átmérője valamivel nagyobb. Azóta folyamatosan figyeltem a bokrot, termései minden évben biztonsággal beértek, és egyetlen évben sem láttam, hogy tövig visszafagyott volna, sőt, jelentősebb - részleges - fagykárt sem láttam rajta eddig, pedig itt az alföldön azért szoktak elég hidegek lenni.

Mint tudjuk, a füge egyetlen év alatt is képes annyit nőni, amekkora ez a bokor, de ez a háromév alatt, mióta figyelem nem nőtt többet húsz-harminc centinél. Ezért erős a gyanúm, hogy vagy egy nagyon lassan növekvő fajtával sikerült összefutnom, vagy egy alapvetően törpe fajtával. Igen, törpe fajta, jól olvastad. Vannak ugyanis olyan füge fajták, amelyek nem nőnek nagyobbra két méternél, ha nem avatkozunk be (beavatkozás alatt metszésre, erős nitrogén alapú műtrágyázásra és egyéb vegetatív növekedést ösztönző eljárásokra gondolok).

Szóval, figyelemmel kísértem ezt a kis füge bokrot már három éve, mikor úgy döntöttem tavaly ősszel, hogy szaporítok belőle magamnak. Fogtam egy metszőollót, talajszinten elvágtam egy ágat, majd hazavittem. Otthon letisztogattam az ágakat a felesleges elágazásoktól, levelektől, azután nagyjából húsz centis darabokra vágtam. Az így kapott dugványokat folyó víz alatt puha szőrű kefével megtisztogattam, majd a füge szaporítása dugványozással posztomban leírt módon eldugványoztam.

Mivel a dugványokat még a vegetációs időben vágtam, nagyon hamar beindultak, alig egy hét után a rügyek kipattantak, és nem kellett az első gyökerek láthatóságáig három hétnél többet várni. Jó hír az is, hogy az összes dugvány megeredt. Azóta egy egész Farmos Törpe fügecsalád fejlődik szépen az ablakpárkányomon, és várják a tavaszt, hogy kiültethessem őket a kertbe. Egy példányt dézsába fogok ültetni, hogy legyenek ez irányú tapasztalataim is majd a fajtáról. Kíváncsi leszek, mi lesz belőle. Ahogy múlik az idő, időnként majd frissítem ezt a cikket az újabb információkkal és fotókkal, ha szükségesnek érzem. Remélem, valóban egy törpe fajtára sikerült rátalálnom, mert az hazánkban igen ritka, és kisebb méretű kertekkel rendelkezők, illetve azok számára, akik esetleg dézsában szeretnének fügét nevelni, mindenképpen értékes fajta lehet.

És akkor most bemutatnám pár szóban a fajtát.

Mint az valószínűleg már sejtetted, a nevet én adtam neki, mert nem sikerült beazonosítani hitelt érdemlően a fajtát, pedig több felületen is fügés közösség elé bocsátottam a fotókat, és leírtam a paramétereket, de sajnos így sem sikerült. Volt több tipp is, de sajnos egy, vagy több tulajdonság egyiknél sem stimmelt, ezért döntöttem a saját névadás mellett. Tehát mint a bevezetőben már írtam, a bokor nem magasabb százhúsz centiméternél, átmérője pedig valamivel nagyobb annál. Az ágak rövid ízközűek. Annyira, hogy lett olyan húsz centis dugványom, amin annak ellenére, hogy hüvelykujj vastagságú, hat-hét nódusz is van.

Kérge szürkésbarna, alapvetően sima. Levelei öt karélyosak, mélyen szeldeltek. Nem jellemzi túl sok elágazás, azok is leginkább az ágak felső egy harmadában. Leginkább elterülő fajtának mondanám. A bokor tövéből kinövő ágak nagy ívben nőnek ki oldalra, és csak azután törnek felfelé. Két hullámban érleli terméseit. ELső terméshulláma július közepe körül érik, és igen nagy méretűek.

Bőre vékony, hajlamos felrepedni, de ez csak a vékony bőrt érinti, a húsa nem reped fel, így nem is kezd el romlani. Bőre barnás-vöröses színű, kevésbé napos felén csak sárgásbarna. Húsa (a bőr és a pép közötti rész) közepesen vastag, krémes színű. A pépje borostyánsárga, vagy halványpiros. Lédús, édes, zamatos, de ennyi. Leginkább „sugar type” füge, azaz semmi extra felhang az ízében. Mégis finom. Friss fogyasztásra kimondottan alkalmas.

Másodtermése augusztustól szeptemberig érnek, szeptember végén már jellemzően túlérettek szoktak lenni. Másodterméseinek bőre sima, nem ráncos, nem repedezett (még egy nagyon csapadékos nyár után sem). Ebben különbözik az első terméshullámtól, hiszen annak hajlamos volt felrepedni a bőre.

Színe féléretten világosbarna, teljes érésben azonban már vörösesbarna, serlegnyílása zárt. A bőr vékony, alatta azonban a fehér hús elég vastagnak mondható. Belseje vöröses színű, lédús, és mézédes. Még maga a fehér hús is édes és omlós. Éppen ezért nekem nagyon megtetszett ez a kis kompakt bokor. Azt azonban érdemes tudni róla, hogy mint minden pirosas, lila vagy éppen barna füge, ez is vonzza a madarakat érési időben, így mindenképpen gondolnunk kell a tollas barátaink elleni védelemre is.

LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!

A minőségi fügés szakmai tartalmak létrehozása rengeteg időt és energát emészt fel. Sok-sok utánaolvasást és kutatómunkát kell végeznem ahhoz, hogy a felmerülő fügés kérdéseiteketre, problémáitokra megtalálhassátok a szakmailag is helytálló válaszokat és megoldásokat. Ezt a munkát örömmel és odaadással végzem, mert szeretem a fügét, és nagy örömet okoz számomra, ha segíteni tudok nektek. 😊 Ebben a fáradtságos munkában azonban jól jön a támogatás, ezért arra kérlek titeket, hogy amennyiben módotokban áll, támogassatok, hogy minél több fantasztikus cikket irhassak nektek a fügéről. Mert ezek a cikkek első sorban nektek, fügét kedvelő kerttulajdonosknak szólnak. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Minden támogatás számít, és az összegből függetlenül hatalmas segítség. Mindenkinek előre is köszönöm! Ha úgy döntöttél támogatnál, kattints a támogatás gombra! Ha esetleg csak egy csésze gőzölgő fügekávéra hívnál meg, azt is örömmel elfogadom. 😉

Támogatnám a Fügés embert! 💛

Kávét a Fügés embernek! ☕

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkeimről, vagy az esetleges éves metszésekből származó dugványok meghirdetéséről, akkor iratkozz fel a hírlevelekre. Nem fogok tömegesen leveleket küldeni, csak a legújabb cikkeket és a fontos értesítésket fogod megkapni.