Fügés ember - teszt

Az ezüstcseresznye, vagy pirostermésű ezüstfa (Elaeagnus umbellata) , amit angol nyelvterületeken neveznek őszi olajbogyónak (autumn olive) , vagy ezüstbogyónak (silverberry) is egy nagy lombhullató cserje ezüstös vagy aranybarna tüskés szárakkal. Keskenyen ovális, bőrszerű, hullámos szélű levelei hossza 5-10 cm, melyek fiatalon ezüstösek, majd később zöldre színeződnek. Az illatos, krémszínű vagy sárgás virágok kis fürtökben jelennek meg a levelek hónaljában időjárástól függően tavasz végén, vagy nyár elején. Ezt követi a tojás alakú ehető gyümölcsök bősége, amelyek kora ősszel pettyes pirosra érnek (bár léteznek sárga termésű fajták is, az alapszín a piros) . Nem az ezüstcseresznye az első ezüstfa féle (Elaeagnus) , amit a kertembe ültetek és bemutatok nektek. Márciusban írtam a  Somtermésű ezüstfáról (Elaeagnus multiflora) , azaz a Goumiról cikket, amiben azt a bogyós gyümölcstermőt mutattam be nektek. Az ezüstcseresznye ennek a rokona, és nagyon jól kiegészítik egymást a ...

Az Elaeagnus multiflora, avagy leggaykoribb nevein a somtermésű ezüstfa, ezüstcseresznye (így egy másik rokon fajt is neveznek) , goumi, gumi vagy natsugumi egy Kínában, Koreában és Japánban őshonos Elaeagnus faj. Rokona a nálunk igen gyakori keskenylevelű ezüstfának (Elaeagnus angustifolia) , illetve a homoktövisnek (Hippophaë rhamnoides) is. Másik ehető rokona az ezüstcseresznye (Elaeagnus umbellata) , amely szintén egyre gyakrabban ültetett bogyós növény a kiskertekben. A gyakorlatban egyébként inkább ezt nevezik ezüstcseresznyének idehaza, mert ennek vannak kerek, cseresznyére emlékeztető bogyói. Hozzám egy lengyelországi rendelés során érkezett egy gyönyörűségesen szép nagy példány, amely már akár ebben az évben is teremhet. 😊 Az Elaeagnus multiflora egy lombhullató vagy félörökzöld cserje vagy kisebb fa, amely 2–3 méter magasra nő meg legfeljebb 30 cm átmérőjű, sötétbarna kéreggel. A hajtásokat sűrűn apró vörösesbarna pikkelyek borítják. A levelek tojásdadok vagy elliptikus...

Sokat lehet olvasni a növénytársításokról mostanában, ami jó dolog, mert talán egyfajta szemléletváltás küszöbén állhat a kiskerti növénytermesztés. Ez nagyon jó dolog, mert idővel talán egyfajta igényt támaszt majd a nagyobb gazdaságok felé a lakosság részéről, hogy ott is történjen változás a mai kemikáliákra támaszkodó, talajkizsákmányoló gazdálkodás felől a permakultúra felé. A minap a Mikorrhiza gomba és a füge szimbiotikus kapcsolatáról írtam cikket, amelyben azt mutattam be, mennyivel kisebb energiabefektetéssel lehet fügét termeszteni, ha alkalmazzuk a természetes társakat, most pedig a füge növénytársításairól fogok írni. Hiszen ha más, egyéb növények esetében sikeres lehet a növénytársítás, akkor miért ne lehetne a füge esetében is. De először tisztázzunk egy fontos kérdést. Mi is az a növénytársítás? „A talaj egészsége és a növények jólléte, a termés fokozása, a betegségek megelőzése érdekében eredményesen alkalmazhatóak a vetésváltások és a növénytársítások. A vetés...