Fügés ember - teszt

Szeretem a ligeti zsályát , mert annyira gyönyörűséges virágai vannak. A leveleit érintve pedig fantasztikusan aromás illatot áraszt. A méhek és pillangók is szeretik nagyon, így abban a kertben, ahova ligeti zsályát ültetnek, hamar beköltöznek a beporzó rovarok és pillangók. Mindemellett rendkívül keveset kell vele törödni, hiszen szárazságtűrő növény, amely imádja a tűző napot, és a cickafarkhoz hasonlóan ősszel, mikor a zöld részek leszáradnak, talajszinten vissza kell vágni, és kész is. Jövőre újra kihajt. Ilyen növényekből kell sok egy három gyermekes család kertjébe, ezért nagyon megörültem, amikor tavaly június elején jutottam hozzá egy gyökeres tőhöz. Egy teljesen kifejlett tő volt már tele virágokkal, szóval egy kicsivel később kaptam, mint ahogy optimális lett volna az idő a tőosztás ra, de azért nem csüggedtem. Visszavágtam szinte teljesen a zöld részeket és a virágokat egyaránt. Csak szárrészek, és pár apró levél maradt. Ez nagyon drasztikusnak tűnhet elsőre, de nem kell ...

Korábban már bemutattam a cickafark gyógynövényt , ezért most erről külön szót nem ejtenék. Mint ott is leírtam, közel áll a szívemhez ez a növény nagyon, és regóta tervezem beszerzését, de valahogy eddig mindig elmaradt. A minap azonban egy kedves ismerősömtől kaptam egy hatalmas nagy tövet ajándékba. Több éves tőről beszélünk, amelyiknek már a gyökértörzse is jól megvastagodott, szóval amúgyis megérett már a tőosztásra. Egyszerűen fogta, és jó ideje esőtől ázó talajból gyökerestül kihúzta (neki még így is maradt bőven) . Szép méretes volt, már majdnem egy méter magas. Beletettem egy nagy szemetes zsákba, és hazavittem, ahol nekiálltam "feldolgozni". :) A cickafark nagyon jól szaporítható tőosztással . Sőt, mint a növényt bemutató cikkben írtam, ezt amúgyis célszerű 3-4 évente elvégezni. Igaz, hogy a tőosztásos szaporítást inkább ősszel kellene végezni, amikor a növény már kezd visszahúzódni nyugalmi állapotba, vagy pedig még kora tavasszal a kihajtása előtt, de hát én most...

A ligeti zsálya  (Salvia nemorosa)  vagy Szent-Ilona füve közepes termetű évelő növény, mely Elő-Ázsia és Európa területén elterjedt. Rendkívül mutatós növény, akár önmagában ültetjük, akár más évelőkkel társítva, ráadásul a mi éghajlatunkon teljesen télálló. Bokros növekedés jellemzi ezt a csodálas növényt, melynek füzérvirágzata lila (több változata is lapható a kertészetekben, melyek a lila különböző árnyalatait öltik magukra) , vagy nagyon ritkán fehér, mint például a Salvia nemorosa 'Schneehügel'.  Tavasz végén, nyár elején virágzik, ilyenkor varászlatosan szép látványt nyújt, de ha az elnyílt, elszáradt virágzatot eltávolítjuk, akkor nyár végére rábírhatjuk egy másodvirágzásra is (nekem ez a másodvirágzás következett be tavaly, mikor kései tőosztással szaporítottm, és emiatt teljesen levágtam a virágait június elején) . Magassága nagyjából 40-50 centiméter. Aromás virágzata rendkívüli módon vonzza a méheket és pillangókat , így mindenképpen bele illik a méhbará...