Fügés ember - teszt

A homokozó minden gyermek számára örök sláger. Szeretik kicsik és nagyok egyaránt. A most bemutatásra kerülő homokozót még 2016-ban készítettem. Akkor még nem volt saját házunk, albérletben laktunk Kiskunlacházán egy kertes házban. A fiam akkor már három éves volt, a kislányom abban az évben született, szóval éppen időszerű és aktuális téma volt egy homokozó. A fiam legalábbis nagyon szeretett volna egyet, így hát megígértem neki, hogy készítek egyet. Mivel nem tudtam, meddig lakunk ott, és szinte biztos volt, hogy a homokozót onnan nem fogjuk magunkkal vinni, így egyformán szempont volt az, hogy olcsó legyen, egyszerű legyen, de artós és biztonságos. Ezért úgy döntöttem, agyagának 5x15 cm-es pallót fogok használni, valamint két oldalt lesz egy-egy 2,5x15 cm-es deszka ülőke. Méretét tekintve a 140x160 cm-t választottam, ami pont elegendőnek is tűnt később, mikor már a kislányom is játszott benne, nem csak a fiam. Mélysége két palló élében egymáson, azaz 30 cm. Amikor ez a homokozó kész...

Elérkeztünk a Kerti út készítése magaságyás támfallal trilógia befejező részéhez. :-) Ha valakit érdekelnek az előzmények, akkor az első rész a tizenkilenc méter hosszú régi járda elbontásáról, majd az azt követően megépítésre kerülő új járda történetét meséli el. A második rész pedig a járdát megtámasztó, két részből álló magaságyás megépítését mutatja be. A harmadik, és egyben befejező részben (igen, ebben itt, amit éppen olvasol) már a kész magaságyás több évre tápanyaggal ellátott módon történő feltöltéséről szól. Nagyjából az elkészültét követően két héttel nekiálltam a magaságyás feltöltésének. Ehhez először geotextilből vágtam kicsit szélesebb és kicsit hosszabb csíkokat, mint a magaságyások belső mérete. A geotextilt az egyik barkácsáruházban vettem még amikor a gyerekeknek készítettem a homokozót . Egy méter széles és tíz méter hosszú volt. Mivel jó árban volt, több tekercset is vettem, hogy jó lesz az még valamire, hiszen egy kertes házban szinte mindig minden jó lehet...

Amikor végre beköltöztünk álmaink kertes házába, egy valamiről tudtam biztosan, hogy muszáj lesz a kertbe. Egy homokozó. Lévén, hogy három kicsi gyermekünk van, nem létezhetünk homokozó nélkül. Első gondolatunk az volt, hogy veszünk egyet, amit kiszállítanak, aztán csak össze kell szerelni otthon. Szét is néztem az interneten, de mindhiába. Vagy nagyon kicsik voltak, vagy nagyon silány anyagból készültek (néhány vékony deszka) , vagy ha olyat láttam, ami megfelől méretű és minőségű volt, akkor az egy komplett rönkfa játszótér volt. De mi csak egy homokozót szerettünk volna. Ekkor döntöttem úgy, hogy majd én magam barkácsolok egyet, hiszen nem áll anyira tőlem távol az ilyesmi. Úgy gondoltam, hogy míg a gyermekeink ki nem növik a homokozós korszakot, nem szeretnék még egyet készíteni, így alap volt, hogy erős, időtálló homokozó legyen belőle (ezért a címben a nilván enyhe túlzás) . Méretét tekintve elvárás volt, hogy a három gyerek kényelmesen elférjen benne. Így esett, hogy két métersz...

Az előző részben ( Kerti út készítése magaságyás támfallal 1. rész: kerti út elkészítése ) leírtam, hogyan bontottam el a régi járdát, és a támasztékául is szolgáló kerítést. Hogy csak pár szóban ismételjem önmagam (akit bővebben érdekel, olvassa el az előző részt is) , a kertünket egy tizenkilenc méter hosszú járda választja ketté, ami a házunkat köti össze a melléképülettel. A járda két oldalán különbözik a talajszint magassága, így a járda a nem megfelelő támaszték miatt idővel megsülyedt. Ezt a "komplexumot" bontottam el, és gondoltam újra egy járda, és az azt megtámasztó zsalukőből épült magaságyás viziójában. Az első részben a bontásról és a járda újjáépítéséről írtam, ebben a részben pedig a magaságyás megvalósulását szeretném írásba foglalni... Miután a járda zsaluzatát elbontottam pár nap után, szinte azonnal nekikezdtem a járda melletti rész talajmunkájának. Amennyire tudtam, megtisztítottam a területet, valamint kivágtam a talaj szintjén a járda mellett magányosa...

A telkünkön két épület van. A lakóházunk, és egy több helyiséges melléképület. Ezt a kettőt köti össze egymással egy tizenkilenc méteres járda. A járda így kettő részre osztja a telkünket hosszában nagyjából egyharmad / kétharmad részre. Az egyharmad részt valószínűleg valamikor feltöltötték, mert egyenes, és huszonöt centivel magasabban van, mint a járda másik felén. Az alacsonyabbik felénél a járda egy beton alappal rendelkező kerítéssel volt megtámasztva. Sajnos ennek ellenére a járda kerítés melletti fele megsüllyedt, a kerítés alapja pedig szét volt már fagyva, úgy mállott, morzsolódott, mintha ez lenne eleve a dolga. A járda is hadviselt volt már, ezért úgy döntöttem, elbontom a kerítést és a járdát is, majd újragondolva visszaépítem. Nem volt ugyan kis munka mindezt a bontást kézi erővel elvégezni, de azért sok-sok verejték árán csak sikerült. Igaz, a járda lapjait már villás gép emelte ki a helyéről mindet, de azért a többi munka sem volt könnyű, ami rám maradt. Szóval, elbonto...

A jelen poszt alanyát képező cowboy töklámpás még 2018 októberében készült. A fiam akkor volt öt éves, és mivel nagyon menőnek számított az oviban a tökfaragás, addig nyúzott, nyüstölt, unszolt, kérlelt, míg végül beadtamm a derekam, és hagytam magam rávenni egy tökfaragásra. A dolog nagyon izgalmasnak ígérkezett mindkettőnk számára, ugyanis mivel az én családomban nem volt divat a tökfaragás, így ez egészen idáig kimaradt az életemből. Így esett meg, hogy bár a fiam és én közöttem több, mint három X van, ez lett mindkettőnk életének első tökfaragása, ami igazán jó kis muri lett a végére. Az egész azzal kezdődött, hogy elmentünk a züldségeshez a fiammal, és azt mondtam neki, válassz magadnak egy tököt, ami tetszik. Ő kiválasztotta, én meg hazacipeltem. Fura, hogy mire hazaértünk, mégis ő volt a fáradtabb. :-) Miután hazaértünk, szabálytalan alakban megskalpoltam a tököt egy éles tapétavágó késsel. Itt jegyezném meg, hogy a tökfaragás kicsi gyerekeknek kizárólag nézni ajánlott, éles esz...

Három éve költöztünk be álmaink kertes házába, amelynek kertjében már akkor sem volt túl sok fa leszámítva azt a néhányat, melyeket nemkívánatosnak éreztünk: pár akác meg egy-két bálványfa. Ezek persze azonnal kivágásra kerültek. Megtartottunk egy hatalmas akácot, de a többit, amik magról nőttek az évek alatt, míg nagyjából senki semmit sem csinált a lakatlan ingatlan kertjével (ez még azelőtt volt, hogy megvettük) . Ezen kívül volt egy cseresznyefa, amelyik már több, mint öt méter magas volt, és isteni finom - szerintünk - Germensdorfi cseresznyét termett. Csak hát beteg volt nagyon, el voltak hasadva hosszabán a vázágai, belül korhadtak, pudvásak. Félő volt, hogy bármikor rászakadhat a gyerekekre, miközben kint játszanak. Így sajnos attól is meg kellett válnunk. Volt még egy szintén nagyon beteg szilvafa, amit az előbbihez hasonló érvek okán szintén kivágtunk. E két fán és az akácon kívül már csak egy fa volt, ami árnyékot adott a hőségben, az pedig egy diófa. Miután az alsóbb ágait ...

Nagyon szép fűves kocsibeálló tartozott a házunkhoz, de volt egy hatalmas baj vele. A tavaszi és őszi esőzések alkalmával igazi sártengerré változott, amin nem volt egyszerű a közlekedés gyalog sem, nem hogy autóval. Ezért eldöntöttük, hogy megcsináljuk, azaz inkább megcsináltatjuk a kocsibeállónkat. Akikkel beszéltünk róla, mind vagy térkövet, vagy fűrácsot ajánlottak, de mi egyszerű, gyors, tartós és ami mégfontosabb, olcsó megoldást kerestünk. Nem akartunk sem betont, sem térkövet. Így esett, hogy a legegyszerűbb, de ugyanakkor - szerintünk - a legjobb és legidőtállóbb megoldást választottuk, a zúzott követ. Megbeszéltük a helyi tüzéptelep tulajdonosával, hogy kijönnek, és megcsinálják. Jöttek is, majd egy kanalas munkagéppel nagyjából negyven centi mélységben felszedték a földet a kocsibeállóról, és ebbe a "gödörbe" úgy harminc centi vastagon nagy méretű zúzott követ öntöttek. Ezt egyenletesen elterítették, eligazították, aztán munkagéppel alaposan lejárták, letömörítetté...

Amikor a házunkat megvettük, a telek eléggé elhanyagolt állapotban volt. Félig összedől baromfiudvar, beszakadt tetejű pottyantós WC, beomlott oldalú ásott kút, és hasonlók. Elég veszélyes hely volt kicsi gyermekes családok számára. Rengeteg idő ment el rá, hogy kitisztítsuk. Ennek a tisztogatásnak lett az áldozata egy beszakad oldalú kút, amibe elemlámpával belevilágítva láttuk, hogy tele volt szeméttel (műanyag palackok, befőttes üvegek, fa darabok, nylon zacskók, stb) , és még valamiféle döglött állat is úszott a tetején. Szóval világos volt, hogy ezt meg kell szüntetni. Elbontottam a rozoga építményt felőle, majd 10-12 sort megmentettem az ívelt kúttéglákból is. Ezek jóval a víz szintje felett voltak, így azon kívül, hogy földben voltak, tisztának nyilvánítottam őket. Ezt követően betemettem a kutat. Ezen kúttéglák szolgáltatták az alapanyagot a jelen poszt alanyát képező tűzrakóhoz. A történet nagyon egyszerű, nem bonyolítottam nagyon túl. Kiraktam egy teljes kört a kúttéglákból ú...