Amit a füge metszéséről tudni érdemes
A nappalok egyre hosszabbak, a hajnalok pedig egyre melegebbek. Biztos jele ez a közeledő tavasznak, és ilyenkor sokakban merül fel a kérdés, vajon elérkezett-e már a tavaszi munkálatok és a füge metszésének ideje? A fügét – mint tudjuk – tél végén a legideálisabb metszeni, mert akkorra már látszódnak az esetleges fagykárok jelei is. Február vége, március eleje már megfelelő időpont a füge metszéséhez, hiszen innentől már a füge számára kritikus hidegek nem várhatók.
Több cikket is írtam már a füge metszése témában, és azok között előfordul olyan is, amiben arról írok, hogy feltétlenül kell metszeni a fügét, míg a többi cikkemben tanácsokat adok arról, hogyan kell szakszerűen metszeni a fügét, vagy hogy éppen hogyan nem szabad metszeni a fügét semmiképpen sem. Ez azonban csak egy látszólagos kettősség, hiszen köztudott, hogy minden növény képes metszés nélkül is teremni. Kiváltképpen igaz ez a fügére is. A nem metszett füge egy idő után beáll, növekedése lassul, és kiegyenlítetten fog teremni. Ezzel párhuzamosan azonban szép lassan túl magas lesz, felkopaszodik, és a termőfelület jócskán a fejünk fölé kerülhet, ami nehézkes szüretelést eredményez. Ennek következménye, hogy a bokor tetején általában nem érjük el a fügét, így azok ott maradnak, túlérnek, és odavonzzák a darazsakat, hangyákat, madarakat, amelyek oda is szoknak és jócskán megtizedelik a termést. Ezért én alapvetően azt vallom, hogy a fügét általánosságban nem kell, de érdemes lehet metszeni.
De csak szakszerűen szabad a fügét metszeni!
És akkor elérkeztünk a mondandóm igazi lényegi részéhez. Mint láthattuk, termés szempontjából a legértékesebbek az egy éves, vagy annál fiatalabb ágak. Az ennél öregebb részeken termés nem várható, csak új hajtások. Ezért nagyon fontos, hogy metszésnél odafigyeljünk néhány fontos dologra.
A rosszul metszett füge rendkívül elkeserítő eredményt tud produkálni. A füge egy olyan gyümölcstermő, amely egy szezonban kétszer is képes termést érlelni (fajtafüggő). Egyszer a tavalyi ágakon nyáron, egyszer pedig az idei növekményeken ősszel. Ezért nagyon oda kell figyelni metszéskor, mert ha túl erősen metsszük meg, akkor akár az egész évi termés is odalehet, valamint olyan erősen növekedéssel fog reagálni a metszésre, hogy az új növekmények leginkább hosszú, felfelé törő vízhajtások lesznek nagy ízközökkel (nóduszok közötti távolság), ami szintén nem túl szerencsés. Ha pedig gyenge a metszés, azaz csak levagdossuk az ágvégeket, akkor túlságosan sűrű lombkoronát fogunk kapni, aminek belsejébe nem jut be a napfény, így kevesebb termést érlel majd szeretett fügebokrunk.
Néhány szó arról, hogyan terem a füge.
Ahhoz, hogy megértsük, miért úgy kell metszeni a fügét, ahogyan kell, először szót kell ejteni arról, mikor, hogyan, és hol hozza terméseit a füge. A hazánkban tartott, és gondozott fügék túlnyomó többsége adriai típusú, amelyre jellemző, hogy a fügedarázs áldásos munkája nélkül képes két hullámban fügét érlelni. Az első hullám termései a tavalyi évben fejlődött hajtásokon nőnek, a másodtermés pedig az idei hajtásokon fejlődik ki. Azok az ágak pedig, amelyekről letermett mind az első, mind a másodtermés, a továbbiakban termést nem hoznak.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az ágvégeken terem a füge, de ez egy helytelen megfogalmazás, mert még nem termett hajtások méretüktől függetlenül teljes hosszukban hoznak termést (a legjobb példa erre a japán művelési mód, ahol minden évben új hajtásokat nevelnek, amelyek hossza meghaladja a másfél métert is akár. Ezeken teljes hosszukban terem a füge, majd tavasszal ezeket visszametszik néhány rügyre, és újakat növesztenek a helyükre). Ezért nem helyes "a füge az ágvégeken terem" kifejezés. Ágvégeken a naspolya terem, nem a füge. 🙂
Ezt ne csináld sose a füge metszésekor!
Ne vágjunk vissza ágakat a felénél, és ne csipkedjük az ágvégeket sem, mert egyrészt ezzel leendő termést vágunk le, másrészt ezzel újabb hajtások növekedésére késztetjük a fügét, ami túlzott elburjánzáshoz vezethet, ami nem tesz jót a fügének, mert ezzel együtt megnövekszik a víz - és tápanyag igénye is. Valamint a sok félbevágott ág mindig elkezd több új hajtást is növeszteni, amitől a bokor elsűrűsödik, a belső részeit nem éri kellő részben a napfény, és a levegő, amitől kevesebb lesz a termés, nehezebben érik be, és utat enged a gombás megbetegedéseknek. Arról nem is beszélve, hogy a metszés miatt az ágon lentebb levő, úgynevezett alvó rügyekből kezd el kihajtani, ami későbbi rügyfakadást, majd ennek következményeként későbbi másodtermés megjelenést eredményez, amelyek a késés miatt nagyobb eséllyel nem fognak beérni őszre.
Ezért, ha már metsszük a fügét, akkor tegyük azt helyesen, és az elöregedett részeket az első elágazásig kövessük vissza, és ott egy, vagy maximum két rügy meghagyásával csípjük vissza. Ezzel biztosítjuk, hogy a levágott ág helyébe ne három-öt új ág nőjön, hanem majd csak maximum kettő, amiből később is csak az erősebbet érdemes megtartani. A helyzet nagyjából ugyanez az elfagyott részekkel is, azzal a kivétellel, hogyha azt látjuk, hogy csak a csúcsrügy fagyott el, de az alatta lévő rész él, akkor inkább ne is nyúljunk hozzá.
Hogyan kell akkor jól metszeni a fügét?
A három méternél magasabb részeket már csak segédeszközökkel fogjuk tudni szüretelni, így tehát a metszés célja mindig az, hogy a termőfelületet a kényelmes magasságban tartsuk. Ezt úgy érhetjük el, ha alacsonyan késztetjük elágazásra az ágakat, amivel összességében egy alacsonyabb, kompaktabb bokrot kapunk. Ugyanakkor fontos a szellős lombkorona, hogy a belsejében is járjon a levegő, elegendő napfény jusson be a levelek között. A füge a leárnyékolt részeken rosszul terem, vagy ha terem is, nehezen érleli be fügét a kevés napfénnyel kényeztetett részeken, ezért érdemes elkerülni az ilyen korona kialakulását.
A füge metszése leginkább ritkításból és az esetleges fagykárok kezeléséből áll. Ennek lényege, hogy az öreg, felkopaszodott részeket tőből kivágjuk, majd hagyjuk, hogy új hajtások törjenek elő a helyükön. Ezzel folyamatosan hagyjuk megújulni, megfiatalodni a fügebokrunkat. Sohasem szabad az egy harmadnál több részét kivágni egyszerre, mert akkor szintén intenzív növekedéssel fog reagálni a füge. Mindezeken felül érdemes az öreg törzsek kivágása után nőtt fiatalabb részeket visszavágni kicsit, hogy a talajhoz közel kezdjen elágazásokat növeszteni. Az elágazások közül a nagyon befelé növőket vágjuk ki.
Az elágazásoknál figyeljünk oda arra, hogy egy csomópontból ne induljon túl sok hajtás. Legyen inkább lépcsőzetes az elrendezés csomópontonként két-három elágazással. A nagyon lefelé hajló ágakat, amelyek leérhetnek a földre szintén érdemes levágni, mert a talajjal érintkező érésben lévő termések felvonzzák a hangyákat a fára. A tőből sarjadó hajtásokat ritkítsuk folyamatosan akár egész szezon alatt, hogy ne bokrosodjon túl. Elegendő mindig annyi sarjat meghagyni, amennyi ágat kivágtunk tőből.
Egyéb metszési módok
Természetesen léteznek a metszésre egyéb alternatív módszerek is, mint például a japán metszési mód, ahol kettő vagy több termőkart nevelnek ki vízszintesen a talaj szintjével párhuzamosan, és azon nevelik a termővesszőket hasonlatosan a szőlő műveléséhez. Az ilyen módszerek azonban termőhelyspecifikusak, és hazánk legnagyobb részén nem nagyon alkalmazhatóak.
Hogy miért, azt egy külön cikkben indokoltam meg, amely elérhető az ezért nem érdemes hazánkban japán módszerrel nevelni a fügét címen, akit bővebben is érdekel, olvassa el. Ezen felül számtalan módon lehet metszeni a fügét, és a nagy fügetermesztő országokban alkalmazzák is ezeket a módszereket. Egy közös bennük, hogy általában lemondanak az első terméshullámról a bőségesebb második terméshullám érdekében, és ennek megfelelően metszik a fügét. De sajnos hazánkban általánosságban az őszi szezon nem elég hosszú és meleg a fügének, így nálunk nem érdemes lemondani az első termésről, mert könnyel előfordulhat, hogy a másodiknak a fele sem érik be...
Akit részletesebben érdekel a füge japán módszerrel nevelése, annak ajánlom figyelmébe a viragtalanok.hu blog erről készült részletes beszámolóját.
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés szakmai tartalmak létrehozása rengeteg időt és energát emészt fel. Sok-sok utánaolvasást és kutatómunkát kell végeznem ahhoz, hogy a felmerülő fügés kérdéseiteketre, problémáitokra megtalálhassátok a szakmailag is helytálló válaszokat és megoldásokat. Ezt a munkát örömmel és odaadással végzem, mert szeretem a fügét, és nagy örömet okoz számomra, ha segíteni tudok nektek. 😊 Ebben a fáradtságos munkában azonban jól jön a támogatás, ezért arra kérlek titeket, hogy amennyiben módotokban áll, támogassatok, hogy minél több fantasztikus cikket irhassak nektek a fügéről. Mert ezek a cikkek első sorban nektek, fügét kedvelő kerttulajdonosknak szólnak. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Minden támogatás számít, és az összegből függetlenül hatalmas segítség. Mindenkinek előre is köszönöm! Ha úgy döntöttél támogatnál, kattints a támogatás gombra! Ha esetleg csak egy csésze gőzölgő fügekávéra hívnál meg, azt is örömmel elfogadom. 😉
Megjegyzések
Szólj hozzá!